Nyitó oldal :: Hírek, újdonságok :: Az adventure Fishing csapata részt vett a 24 órás rablóhal fogó versenyen Rinyaszentkirályon
Hírek, újdonságok
Csapatunk szombaton hajnalban kelt útra a Budapesttől kb. 3 óra autózásra fekvő híres csukás vízre Rinyaszentkirályra, hogy részt vegyen az ország első 24 órás rablóhal fogó versenyén. Az idő kegyeibe fogadott minket. Vagy mégsem? Ami ugye jó a horgásznak, az sajnos a halak kapókedvének nem kedvez, de erről egy kicsit később.
Az érkezés után, gyors regisztráció, majd kipakolás az autóból.
A versenyszabályok és napi elemózsiánk kiosztása után, csónakból való pergetéssel indult a verseny első szakasza. Így Csabával vízre szálltunk, míg András a partról drukkolt, és természetesen gondoskodott a finom vacsoráról, ami vörösboros szarvaspörkölt formájában várta, hogy partra szálljunk, de ne siessünk ennyire előre.
Nagy várakozással célba vettük a tó hátsó részén lévő nádfalat, mivel belső információkat kaptunk, hogy a nádközelben keressük a csukákat. Mikor eldördült a startpisztoly, Csaba a Svédországban bevált csukagyilkos woblerrel, én a duna-deltában már bizonyított Gipo támolygó kanállal kezdtünk csukára vadászni.
Az első óra kapástalansága után, kezdtük sejteni, hogy a számunkra oly kellemes 20-25 fokos hőmérséklet, valószínűleg betette a kiskaput a legfőként csukára irányuló versenynek. Aztán amikor elindult a nádban az ívó keszegek locsogása, már tudtuk, hogy már csak a becsületünkért küzdhetünk, és a szerencse jóval nagyobb tényező lesz a verseny folyamán mint eleinte hittük volna. Ugyanis az ívó keszegek terített asztallal szolgálnak a tó valamennyi rablóhala számára.
Mikor konstatáltuk a kedvezőtlen helyzetet, javasoltam, hogy váltsunk taktikát, én próbálok gumihallal, twisterrel süllőzni a mélyebb részeken megkeresve a töréseket, így esetleg egy kóbor harcsa is beakadhat, míg Csaba felsőbb vízrétegben próbálkozzon woblerrel, hátha bejön egy kóbor csuka. A 20 csapatból, ami 40 horgászt jelentett a gyakorlatban, pár óra elteltével mindössze 3 jelzett fogást a mérlegelőknek, tehát nem álltunk rózsásan az esélyeket tekintve. Nekiálltunk hát egyikünk gumihalazva, másikunk woblerezve, hogy fordítsunk a helyzeten, de sajnos az első szakasz lefújásáig nem járrtunk sikerrel. Ahogy a többi csapattal beszélgettünk találkozva a vizen, mindenki az éjszakai élőcsalis horgászatba vetette a bizalmát, így mi is.
András kitett magáért a vacsorát tekintve, és amúgy is jól éreztük magunkat, hisz vizen voltunk, sütött a nap, horgászhattunk...mi kell még?
A jó kis vacsora után egy kis pihenő még jutott és este 6 órakor indult a verseny éjszakai szakasza a parti állásokról élő csalival. bíztunk nagyon benne, hogy majd most behozzuk a nappali sikertelenségünket, de közbeszólt a technika, a nálunk lévő éjszakai világítópatronok egytől egyig bedöglöttek voltak, így az úszókat nem tudtuk láthatóvá tenni. Mint később bebizonyosodott 2 halat vesztettünk emiatt az éjszaka folyamán. Amúgy az éjszaka elég kemény volt, nem is a kb. +6 fokra süllyedt levegő hőmérsékletétől, hanem attól az iszonyatos párától, ami mindent átitatott. Nedvesek voltak a ruháink, minden felszerelésünk. A csapatok egy jó része fel is adta, és vagy az autóban keresett menedéket, vagy sátorban aludtak. Az éjjel folyamán a 20 csapat/40 horgász esetében kb 7 halat mérlegeltek, ami ennél a víznél mindent elárul.
Reggel 6-kor ismét a vízen folytatódott a verseny. Hazudnék, ha azt mondanám, az előző nap eredménytelensége, és az éjszaka nem viselt meg minket. Ennek ellenére becsülettel nekiálltunk dobálni, hogy megmentsük a becsületünket. Az akadós, fás részeken kezdtünk, Csabának volt két ütése, de nem akadt egyik se. Ezen felbuzdulva mondtam neki, hogy ezt a fehér piros woblert erőltesse, én meg cserélgetek, kanalak, gumihalak és twisterek között.
Az egyetlen áldozata áldásos ténykedésünknek, egy szerencsétlen törpeharcsa volt, így isten sem mossa le rólam, hogy "kapáltam" végső elkeseredésemben. Tulajdonképpen ezzel a fogásommal fel is tettem az i-re a pontot, csapatunk terített betlivel zárta a 24 órás versenyt. Egyetlen vígasztaló tényező volt, hogy nálunk sokkal jobb horgászok is jártak így. Persze voltak akinek összejött, így felállhattak a dobogóra.
Mindentől függetlenül nagyon jóléreztük magunkat a 2 napa alatt, és a versenyt egy fantasztikus ebéddel zártuk, vaddisznósűlt volt párolt képosztával és palacsintával, amivel dugig ettük magunkat. Megismerkedtünk a tóval, ami gyönyörű, és teli van hallal, nem csak csukával, hanem nagy pontyokkal is. Megállapodtunk a tó gazdájával Tóth Lacival, hogy ősszel egy pergető szaktábort rendezünk a tavon, ami biztoisan eredményesebb lesz mint a mostani verseny, hiszen nem fognak ívni a nádban a keszegek. Alapvetően pozitív érzésekkel, élményekkel teli értünk haza vasárnap este.
Pálfai Gábor
Adventure Fishing Team
Az első óra kapástalansága után, kezdtük sejteni, hogy a számunkra oly kellemes 20-25 fokos hőmérséklet, valószínűleg betette a kiskaput a legfőként csukára irányuló versenynek. Aztán amikor elindult a nádban az ívó keszegek locsogása, már tudtuk, hogy már csak a becsületünkért küzdhetünk, és a szerencse jóval nagyobb tényező lesz a verseny folyamán mint eleinte hittük volna. Ugyanis az ívó keszegek terített asztallal szolgálnak a tó valamennyi rablóhala számára.
Mikor konstatáltuk a kedvezőtlen helyzetet, javasoltam, hogy váltsunk taktikát, én próbálok gumihallal, twisterrel süllőzni a mélyebb részeken megkeresve a töréseket, így esetleg egy kóbor harcsa is beakadhat, míg Csaba felsőbb vízrétegben próbálkozzon woblerrel, hátha bejön egy kóbor csuka. A 20 csapatból, ami 40 horgászt jelentett a gyakorlatban, pár óra elteltével mindössze 3 jelzett fogást a mérlegelőknek, tehát nem álltunk rózsásan az esélyeket tekintve. Nekiálltunk hát egyikünk gumihalazva, másikunk woblerezve, hogy fordítsunk a helyzeten, de sajnos az első szakasz lefújásáig nem járrtunk sikerrel. Ahogy a többi csapattal beszélgettünk találkozva a vizen, mindenki az éjszakai élőcsalis horgászatba vetette a bizalmát, így mi is.
András kitett magáért a vacsorát tekintve, és amúgy is jól éreztük magunkat, hisz vizen voltunk, sütött a nap, horgászhattunk...mi kell még?
A jó kis vacsora után egy kis pihenő még jutott és este 6 órakor indult a verseny éjszakai szakasza a parti állásokról élő csalival. bíztunk nagyon benne, hogy majd most behozzuk a nappali sikertelenségünket, de közbeszólt a technika, a nálunk lévő éjszakai világítópatronok egytől egyig bedöglöttek voltak, így az úszókat nem tudtuk láthatóvá tenni. Mint később bebizonyosodott 2 halat vesztettünk emiatt az éjszaka folyamán. Amúgy az éjszaka elég kemény volt, nem is a kb. +6 fokra süllyedt levegő hőmérsékletétől, hanem attól az iszonyatos párától, ami mindent átitatott. Nedvesek voltak a ruháink, minden felszerelésünk. A csapatok egy jó része fel is adta, és vagy az autóban keresett menedéket, vagy sátorban aludtak. Az éjjel folyamán a 20 csapat/40 horgász esetében kb 7 halat mérlegeltek, ami ennél a víznél mindent elárul.
Reggel 6-kor ismét a vízen folytatódott a verseny. Hazudnék, ha azt mondanám, az előző nap eredménytelensége, és az éjszaka nem viselt meg minket. Ennek ellenére becsülettel nekiálltunk dobálni, hogy megmentsük a becsületünket. Az akadós, fás részeken kezdtünk, Csabának volt két ütése, de nem akadt egyik se. Ezen felbuzdulva mondtam neki, hogy ezt a fehér piros woblert erőltesse, én meg cserélgetek, kanalak, gumihalak és twisterek között.
Az egyetlen áldozata áldásos ténykedésünknek, egy szerencsétlen törpeharcsa volt, így isten sem mossa le rólam, hogy "kapáltam" végső elkeseredésemben. Tulajdonképpen ezzel a fogásommal fel is tettem az i-re a pontot, csapatunk terített betlivel zárta a 24 órás versenyt. Egyetlen vígasztaló tényező volt, hogy nálunk sokkal jobb horgászok is jártak így. Persze voltak akinek összejött, így felállhattak a dobogóra.
Mindentől függetlenül nagyon jóléreztük magunkat a 2 napa alatt, és a versenyt egy fantasztikus ebéddel zártuk, vaddisznósűlt volt párolt képosztával és palacsintával, amivel dugig ettük magunkat. Megismerkedtünk a tóval, ami gyönyörű, és teli van hallal, nem csak csukával, hanem nagy pontyokkal is. Megállapodtunk a tó gazdájával Tóth Lacival, hogy ősszel egy pergető szaktábort rendezünk a tavon, ami biztoisan eredményesebb lesz mint a mostani verseny, hiszen nem fognak ívni a nádban a keszegek. Alapvetően pozitív érzésekkel, élményekkel teli értünk haza vasárnap este.
Pálfai Gábor
Adventure Fishing Team