Nyitó oldal :: Csukahorgászat Svédországban
Csukahorgászat Svédországban
Sokan hívnak fel, keresnek meg, mégis milyen műcsalit vigyenek magukkal Svédországba, hogy horgásszunk? Persze nem egyszerű dolog erre egyértelmű választ adni, mivel mindenkinek megvannak a kedvencei, és azok a csalik, módszerek amiben hisz. Mivel azonban nemrég sikerült 9 napot eltöltenem svédországi vizeken, így személyesen volt alkalmam kipróbálni melyek azok a műcsalik, és módszerek amelyek jól működnek. Hangsúlyozom, ezek csak a saját tapasztalataim, és ilyenkor májusban így működtek a dolgok, őszi időszakban még nem volt lehetőségem ugyanezeket a vizeket, ugyanezen csalikkal kipróbálni. A következő sorokban pár tipikus svéd víz jellemzőit szedtem csokorba, az ott használatos módszerek, csalik tekintetében.
Akkor nézzük hogyan is működik a csuka fogás a svéd vizeken:
Asnen tó:
A karlskronai komphoz legközelebb, mindössze csak 85 km-re fekvő tó esetében alapvetően egy nagy vízterületről van szó, így az elsődleges feladat megtalálni a halat. A helyi vezető ebben nagy segítségünkre lehet, de csak akkor, ha hiszünk is neki, és meg is fogadjuk a tanácsait. Én nem ezt tettem az első horgászatom alkalmával, és a siker is elmaradt. Örök tanulság volt számomra, a guide azért van, hogy segítsen, és nem azért ad tanácsokat, hogy azt figyelmen kívül hagyjuk. De térjünk vissza az Asnen tóhoz, és nézzük hol keressük a halat elsődlegesen.
A tó területét rengeteg víz alatti, és feletti sziklaszirt, sziget tarkítja. Ezért meglehetősen nagy odafigyelést igényel a hajózás a tavon, és eközben eszünkbejut, vajon ezen szigetek körül milyen esélyekkel horgászhatunk? A saját tapasztalatom az, hogy a sziklás területeken nem volt hal, sem süllő, sem csuka, sem sügér. Még akkor sem, ha adott esetben a vízmélységből adódóan ott kellett volna lenniük. A második nagy meglepetés, hogy az itthon jól bevált, sekély, vízinövénnyel, nádassal tarkított öblökben szintén nem voltunk eredményesek egy-két kisebb csukát kivéve, pedig a lottó ötöst fel mertem volna rá tenni, hogy ott fogunk majd rendesen halat. Az egyik kulcs a sikerhez az egy halradar. Mivel ezeken a tavakon, alapvetően a töréseken kell keressük a halat, a töréseket, pedig a legkönnyebben radarral találjuk meg.
Ezeket a sziklákat látjuk, de a víz sokkal többet rejt mint gondolnánk
Érdekes módon a csukák nagyja, a süllők, sügerek mind-mind a medertöréseken állnak bent. A sügerek esetében vannak a tavon, mesterségesen kihelyezett bokrok, akadók, ahol sikeresen foghatjuk őket, de ezek a nyári hónapok jellemző helyei. Tavasszal a csukák ívás után (mely akár 3 szakaszban is zajlódhat, a csukák méretétől függően) kimennek a nádasból a nyílt vízre, és egész az ősz beköszöntéig, ott találhatjuk meg őket. A süllők napközben a töréseken, éjjelente a felszín közelben találhatóak meg tavasztól őszig, bár a felszín közeli táplálkozás inkább a nyár jellemzője.
Módszerek, műcsalik az Asnen tavon:
A 2-3 méteres vízmélységeknél szóba jöhetnek klasszikus pergetés esetén a felszín alatt 1-2 méterrel járó wobblerek. Nekem eredményesen működött a Salmo 15 cm-es Skinnere GT színben, illetve a 2 részes Salmo Whitefish RH színben.
Akkor nézzük hogyan is működik a csuka fogás a svéd vizeken:
Asnen tó:
A karlskronai komphoz legközelebb, mindössze csak 85 km-re fekvő tó esetében alapvetően egy nagy vízterületről van szó, így az elsődleges feladat megtalálni a halat. A helyi vezető ebben nagy segítségünkre lehet, de csak akkor, ha hiszünk is neki, és meg is fogadjuk a tanácsait. Én nem ezt tettem az első horgászatom alkalmával, és a siker is elmaradt. Örök tanulság volt számomra, a guide azért van, hogy segítsen, és nem azért ad tanácsokat, hogy azt figyelmen kívül hagyjuk. De térjünk vissza az Asnen tóhoz, és nézzük hol keressük a halat elsődlegesen.
A tó területét rengeteg víz alatti, és feletti sziklaszirt, sziget tarkítja. Ezért meglehetősen nagy odafigyelést igényel a hajózás a tavon, és eközben eszünkbejut, vajon ezen szigetek körül milyen esélyekkel horgászhatunk? A saját tapasztalatom az, hogy a sziklás területeken nem volt hal, sem süllő, sem csuka, sem sügér. Még akkor sem, ha adott esetben a vízmélységből adódóan ott kellett volna lenniük. A második nagy meglepetés, hogy az itthon jól bevált, sekély, vízinövénnyel, nádassal tarkított öblökben szintén nem voltunk eredményesek egy-két kisebb csukát kivéve, pedig a lottó ötöst fel mertem volna rá tenni, hogy ott fogunk majd rendesen halat. Az egyik kulcs a sikerhez az egy halradar. Mivel ezeken a tavakon, alapvetően a töréseken kell keressük a halat, a töréseket, pedig a legkönnyebben radarral találjuk meg.
Ezeket a sziklákat látjuk, de a víz sokkal többet rejt mint gondolnánk
Érdekes módon a csukák nagyja, a süllők, sügerek mind-mind a medertöréseken állnak bent. A sügerek esetében vannak a tavon, mesterségesen kihelyezett bokrok, akadók, ahol sikeresen foghatjuk őket, de ezek a nyári hónapok jellemző helyei. Tavasszal a csukák ívás után (mely akár 3 szakaszban is zajlódhat, a csukák méretétől függően) kimennek a nádasból a nyílt vízre, és egész az ősz beköszöntéig, ott találhatjuk meg őket. A süllők napközben a töréseken, éjjelente a felszín közelben találhatóak meg tavasztól őszig, bár a felszín közeli táplálkozás inkább a nyár jellemzője.
Módszerek, műcsalik az Asnen tavon:
A 2-3 méteres vízmélységeknél szóba jöhetnek klasszikus pergetés esetén a felszín alatt 1-2 méterrel járó wobblerek. Nekem eredményesen működött a Salmo 15 cm-es Skinnere GT színben, illetve a 2 részes Salmo Whitefish RH színben.
A fent említetteken kívül még a támolygó villantó is működött, de csak kisebb csukák között volt népszerű.
Volt egy számomra vadonatúj módszer, ez a trollingozás. Ezt magyarországon sleppelésnek ismerik, de itt a bot nincs kézben tartva, hanem az erre kialakított tartókba helyezzük a csónakban. Ennél a módszernél a 2 részes Salmo Pike-ot használtam és a süllőre, és sügérre, igen eredményes volt.
Volt egy számomra vadonatúj módszer, ez a trollingozás. Ezt magyarországon sleppelésnek ismerik, de itt a bot nincs kézben tartva, hanem az erre kialakított tartókba helyezzük a csónakban. Ennél a módszernél a 2 részes Salmo Pike-ot használtam és a süllőre, és sügérre, igen eredményes volt.
Ki hitte volna, hogy ezzel a csalival trollingozva is eredményes lehetek?
Sér szigetek:
Ezzel a kifejezéssel meg mondom őszintén, idén találkoztam először. Ez egy olyan a sziklaszigetekkel szabdalt partvonalat jelent a Balti tengeren, ahol az édes, és a sós víz keveredik. Svédországban több úticélunk is ilyen területeken helyezkedik el, a svédek szeretik ezeket a részeket fjordoknak nevezni, de ne a klasszikus Norvég fjordokra gondoljunk. Ezek a vizek ismét más jellegű horgászatot igényelnek, bár a különbség alapvetően a halak fellelhetőségi helyén, és némileg a csalik mibenlétében mutatkozik csak meg.
Hasonlóak, bár nem pont olyanok mint egy klasszikus fjord
Ahhoz, hogy megtaláljuk a halat ezeken a területeken, kicsit ismernünk kell az itteni csukák táplálkozási szokásait. Alapvető táplálékhal számukra a hering. A heringek időszakonként felúsznak ezekbe a "fjordokba", és természetesen ilyenkor a csukákat is itt kell keresnünk. A heringek tartózkodási helyéről a helyi vezetők legtöbbször pontos információval rendelkeznek. Ezeknek a vizeknek a jellemzői, hogy a part meredek esésű, közvetlenül a parti növényzet környékén is már találunk mélyebb területeket. A halradar szinte elengedhetetlen ezeken a részeken, mivel a víz alatti sziklák igen veszélyesek lehetnek a hajózokra. Nekünk pont nem volt itt, így a térképre kellett hagyatkoznunk, bár elboldogultunk vele, egy radar kényelmesebb mindenképpen. Ez volt az első hely ahol sikerrel fogtam nádas mellett csukát. A csali egy Salmo Sting volt, annak is egy speciális színváltozata, amit az elsők között próbálhattam ki. (kifejezetten Magyarországra gyártották le ezt a színt)
Talán a színe miatt volt fogós ez a Salmo wobbler?
Hasonlóak, bár nem pont olyanok mint egy klasszikus fjord
Ahhoz, hogy megtaláljuk a halat ezeken a területeken, kicsit ismernünk kell az itteni csukák táplálkozási szokásait. Alapvető táplálékhal számukra a hering. A heringek időszakonként felúsznak ezekbe a "fjordokba", és természetesen ilyenkor a csukákat is itt kell keresnünk. A heringek tartózkodási helyéről a helyi vezetők legtöbbször pontos információval rendelkeznek. Ezeknek a vizeknek a jellemzői, hogy a part meredek esésű, közvetlenül a parti növényzet környékén is már találunk mélyebb területeket. A halradar szinte elengedhetetlen ezeken a részeken, mivel a víz alatti sziklák igen veszélyesek lehetnek a hajózokra. Nekünk pont nem volt itt, így a térképre kellett hagyatkoznunk, bár elboldogultunk vele, egy radar kényelmesebb mindenképpen. Ez volt az első hely ahol sikerrel fogtam nádas mellett csukát. A csali egy Salmo Sting volt, annak is egy speciális színváltozata, amit az elsők között próbálhattam ki. (kifejezetten Magyarországra gyártották le ezt a színt)
Talán a színe miatt volt fogós ez a Salmo wobbler?
Az tény, hogy a táplálékhalakból kiindulva elsősorban az ezüstös, kékes színű wobblereket próbálgattuk, és sikerrel. Mivel elég jól fogtunk, így megjött a kísérletező kedvünk, és hamarosan bebizonyosodott, hogy nem csak az ezüst szín a nyerő. A Salmo sinking Slidere GT és RH színben szintén jól fogta a csukákat.
A fjordos területről kisebb csatornákon keresztül pillanatok alatt hatalmas tószerű vizeken találhatjuk magunkat. Itt a legjobban a Fatso Crank, és Jerk csalik működtek sinking, vagyis merülő verzióban. Itt fogtam a legnagyobb csukámat egy 16 centis Fatso Crank-el GS színben. A hal 87 cm volt és nagyjából 8 kg körüli volt. A 16 cm-es sinking Jerk GT színben is hozott több 5 kg körüli jó halat.
A Dalsland tórendszer:
Ismét egy teljesen más típusú vízen kellett horgásznunk. Mély, hideg vizű tavakon járunk, nem egyszerű megtalálni a halat, és az igazi nagyok elejtéséhez is más taktika kell mint amit eddig alkalmaztunk. A tavak legmélyebb pontjai elérik a 40-60 métert is. Ép ésszel az ember nem is keresne halat ilyen mély részeken, pedig az igazi nagyok ott állnak a 2-4 méteres vízrétegben. Megfogásukra a leghatékonyabb módszer a trolling, de itt már csak az igazi nagyágyú csalik jöhetnek szóba. 15-20 cm alatt kár próbálkozni, a nagy méretű feltűnő csalik működnek. Tarolt a nagy Skinner, és egy olyan színnel fogtam csukát és sügeret(!), amiben meg mondom őszintén nem igazán hittem. Az SNO színről beszélek, erről a metál fekete vörösbe hajló színű wobblerről. És bejött....De jól fogtunk az RR és az RGS színűvel is. Ezeken kívül működtek a nagy egyrészes Whitefishek szintén ezekben a színekben (az SNO nem)
Ismét egy teljesen más típusú vízen kellett horgásznunk. Mély, hideg vizű tavakon járunk, nem egyszerű megtalálni a halat, és az igazi nagyok elejtéséhez is más taktika kell mint amit eddig alkalmaztunk. A tavak legmélyebb pontjai elérik a 40-60 métert is. Ép ésszel az ember nem is keresne halat ilyen mély részeken, pedig az igazi nagyok ott állnak a 2-4 méteres vízrétegben. Megfogásukra a leghatékonyabb módszer a trolling, de itt már csak az igazi nagyágyú csalik jöhetnek szóba. 15-20 cm alatt kár próbálkozni, a nagy méretű feltűnő csalik működnek. Tarolt a nagy Skinner, és egy olyan színnel fogtam csukát és sügeret(!), amiben meg mondom őszintén nem igazán hittem. Az SNO színről beszélek, erről a metál fekete vörösbe hajló színű wobblerről. És bejött....De jól fogtunk az RR és az RGS színűvel is. Ezeken kívül működtek a nagy egyrészes Whitefishek szintén ezekben a színekben (az SNO nem)
A trollingozásról kicsit bővebben: Nem ismertem ezt a módszert, és nem is volt elsőre szimpatikus, de be kell valljam eredményes tud lenni. Míg a nádöblökben, max 4-5 kilóig fogtunk csukát, trollingozva jöttek nagyobbak, és az utolsó nap, utolsó órájában a méter feletti. Természetesen se kamera, se fényképezőgép már nem volt nálunk, hiszen indulásra készre össze volt már pakolva a cuccunk. Ilyen Murphy. De vissza a trollingozáshoz. A nagyméretű wobblert a csónak mögött nagyjából 20-30 méterre vontatjuk, a motor alapjárat felett épp egy bolha***nyival. A kapás elakadásszerűen jelentkezik. Vigyázni kell a wobbler kidobásakor, ne akadjanak a horgok össze, mert akkor lehet, hogy egy órán keresztül vontatjuk a wobblert, úgy hogy nem mozog megfelelően. A csónakot vezető horgásznak van a legnehezebb dolga, hiszen a felszerelést figyelni kell, mellette irányítani a hajót, figyelni a sebességre. A kanyaroknál igencsak ügyelni kell, hogy a zsinórok feszesek maradjanak, ne akadjanak össze. Ettől függetlenül eredményes módszer, ezt több csuka is bizonyította.
Összefoglalva hogyan készüljünk svédországi túránkra felszerelés szempontjából:
Szükséges egy jó pergető bot 40-80 gramm körüli, nálam az Energofish Blade botja botja volt egy Ryobi 4000-es méretű orsóval, rajta 25-ös monofil zsinórral. Kevlár, vagy drótelőke legyen nálunk. Wobblerek tekintetében a fentebb írtak alapján mindenki össze tudja válogatni a számára szimpatikusakat, vagy amiben hisz. Túl sok cucc felesleges, én egy bottal horgásztam végig a 9 napot. Trollingoztam vele, pergettem, nem volt szükség többre.
Ha még mindíg lenne kérdésed, töltsd ki az alábbi űrlapot és válaszolunk kérdéseidre!
Szükséges egy jó pergető bot 40-80 gramm körüli, nálam az Energofish Blade botja botja volt egy Ryobi 4000-es méretű orsóval, rajta 25-ös monofil zsinórral. Kevlár, vagy drótelőke legyen nálunk. Wobblerek tekintetében a fentebb írtak alapján mindenki össze tudja válogatni a számára szimpatikusakat, vagy amiben hisz. Túl sok cucc felesleges, én egy bottal horgásztam végig a 9 napot. Trollingoztam vele, pergettem, nem volt szükség többre.
Ha még mindíg lenne kérdésed, töltsd ki az alábbi űrlapot és válaszolunk kérdéseidre!